Lorenzo elgondolkozott.
– Miért? Szerinted vannak olyanok az iskolában, akik Materius hatalomra áhítoznak? – kérdezte.
– Az ördög sosem alszik – válaszolta sejtelmesen Xienor. – Nagyon furcsálnám, ha például egy tanárnak nem fordult volna már meg a fejében, hogy egy Materius diák lehet a Force Field épület falai közt.
– Már hogy lehetne? – értetlenkedett Lorenzo. – Ez olyan, mint a bőrszín. Ha fekete a bőröm, hirtelen nem lesz fehér. Na meg, csak Architectorok járhatnak oda. Minden tanuló irataiban az van, hogy…
A férfi felemelte a kezét, mire Lorenzo elhallgatott. Nagy levegőt vett, mintha ahhoz fogna hozzá, hogy a világ sorsát ecsetelje.
– A mágia nem így működik, Enzo. Ez a különleges erő, amit az, akit méltónak talál a látszólagos birtoklására, bizony sajátságos törvények szerint él. És annyira rejtélyes, hogy, amikor már azt hiszed, minden ágát kiismerted, felfed még valamit, amiről eddig nem tudtál.
A fiú döbbenetében eltátotta a száját.
– Akkor még te se tudsz mindent a mágiáról? – kérdezte.
Xienor megrázta a fejét.
– Sok ösvényt a varázslat erdejében még számomra is titkok öveznek, bármennyire is hihetetlennek tartod.
Rövid ideig egyikük sem szólt, végül Lorenzo feltett egy kérdést.
– És engem mikor fogtok képezni?
A Chaldaei megsimogatta borostás állát.
– Arra sajnos még várnod kell. De ígérem, már nem sokat.
Lorenzo örömében elvigyorodott, és a levegőbe boxolt.
– Nyugi van, mester – utalt egy előző témájukra.
– Szerintem nem nézték meg, hogy mit vesznek fel azok a kamerák. Csak akkor szokták, ha például lopás történik, vagy valami, ami hiteles bizonyítékot igényel.
– Akkor jó – hagyta annyiban Xienor. – Ha történik valami fejlemény, kérlek azonnal jelentsd, amint van rá módod.
Lorenzo bólintott.
– Így lesz – mondta, mire a vászon elsötétült.