Kritika: A fegyverforgató – Fegyverek Háza

2020-ban megjelent egy szuperjó könyv Fróna Zsófia, a Magyar írónő tollából, ami a Fegyverforgató névre hallgat.
Vagyis ez a sorozatnak a címe, ami négy kötetes lesz, azonban most még csak két kötet jelent meg.
Az első a Fegyverek Háza, a második pedig a Démonok közt.

Röviden a történet

Mármint nem fogom elmesélni az egészet, és spoilerezni. Mivel akkor miért is vennéd meg, ha még nem olvastad? 🙂

De dióhélyban annyi, hogy egy, a nagyjából napjaink angliájában élő leérettségizett, tizenhét éves lány, Megaira Diamond nem tudja, hol/mit is csináljon a jövőjére nézve tanulmányilag.
Ez egy egész átlagos tiniregénynek tűnhetne, ha csak ennyi lenne, de ez még semmi.

Hogy van az, hogy egy titokzatos farkas esetenként ott ólálkodik a lány körül, segít neki, és inkább nem eszi meg?
Sőt, tovább megyek: egy nap Megaira a barátjával, Tonyval ellátogat egy múzeumba, ahol egy tőr nagyon felkelti az érdeklődését, amit nem sokkal később a mostohahúgával, Sarahval el is lopnak az éjszaka leple alatt.
Ezek után a véletlenek úgy hozzák, hogy Megaira meghívót kap egy bizonyos Fegyverek Házába, ráadásul titokzatos személyek mindent megtesznek azért, hogy a nála lévő tőrt megkaparintsák.
Amint belép a Fegyverek Házába, izgalmas kalandok veszik kezdetét.

Ha felcsigáztam a fantáziád, itt meg is rendelheted.

Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, szimplán a tényeket közlöm.
De képzeljétek, az a helyzet, hogy én magától az írónőtől kaptam meg mindkét kötetet. Persze, én is fizettem érte, mint bárki más, aki még a jövőben megveszi.
Ám az oka, hogy tőle kaptam meg, az az volt, hogy a NewLine kiadó webshopja, ahonnan meg tudtam volna venni magamnak, sajnos nem volt akadálymentes.
Így fogtam magam, és a Facebookon megkerestem Zsófit, aztán elkértem tőle a könyvet.
Zsófi nagyon jófej. Angliában él, úgyhogy már értem, hogy miért is játszódik ott a sztori.
Lehet, még fogok is vele beszélgetni, aztán a második kötet kritikájánál – merthogy nemsokára lesz az is, írok is arról, nagyjából miket kérdeztem tőle, mivel van mit. 🙂

A könyvről

A karakterek jelleme egész kidolgozott, mindenkit lehet szeretni a maga nemében.
A pimasz Meg, a sokszor balf…sz – elnézést 😀 a bunkó Chris, aki amúgy tud jó arc is lenni, a cuki fegyverikrek, és még sorolhatnám.

Akit viszont igazán közel éreztem magamhoz, még ha nem is szerepelt annyit annak ellenére, hogy mennyire barátok Meggel, az Tony. Kinézetileg is hasonló vagyok, és stílusban is. Merthogy fejest ugrok a hülyeségbe, ugyanakkor nagyon rendezett vagyok, és adok magamra.

A cselekmény is szuper, az információadagolás pedig fenomenális, amit részben Krisznek is köszönhetünk.
494 oldal, amit a kritika írásától számított dátum szerint tegnap este öttől kilencig ekönyvként mind fel is faltam (jelképesen).
Kellett is ez a látszólag soknak tűnő oldal, ugyanis kezdő íróként (még nem jelent meg könyvem, de vélhetően hamarosan fog), azt látom, hogy az ötlet baromi egyedi, ahogy maga Krisz is mondta, a könyv szerkesztője.
Bár ezt azelőtt láttam, hogy elolvastam volna a könyvet, és nem értettem, miért mondja ezt, végül megértettem.
Hogy még jobban felkeltsem az érdeklődésedet, csak annyit mondok: mi lenne, ha egy fegyver, ami ugye egy tárgy, emberré, vagy épp állattá tudna változni?

Erre mondják, hogy egyszerű, de nagyszerű. És röhöghetsz rajta, hogy hülyeségnek tűnik, de nem az, ha figyelembe vesszük azt, hogy érzelmileg a saját tulajdonunkhoz kapcsolódunk, és bennünk van, hogy az a miénk, ha esetleg elvennék.
Szóval van mondanivalója a tárgyak lelkét illetően.

Egyébként Urban fantasy, vagyis a mi világunkkal párhuzamosan egy másik világban játszódik, akárcsak pl. a Végzet Ereklyéi.
Ezt a műfajt nagyon szeretem, és jómagam is ebben szoktam írni.

Krisz nagyon jó munkát végzett a könyv szerkesztését illetően – csak egy helyesírási hibát találtam, mikor Megaire nevét elírták, és állítólag a borító is lélegzetelállítóan jó, itt írtak róla.

A fülszöveg is felkelti az olvasó kíváncsiságát, szóval csak azt tudom mondani, hogy ez a könyv nagyon jó.

Most megyek is, mivel már alig bírok magammal, hogy ne olvassam a második kötetet!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük