Daniel Edward Blake

Kellemes fájdalom

Ha az út, min járok, egyenes lenne,
Lelkem az őszinte szerelemtől felhők fölött tündökölne.

Ha az érzés, mely kellemes és mégis fáj, soha nem gyötörne,
Szívem, mi önmagát szedi szét, végre teljesen felejthetne.

Ám az a perc, az örökkévaló mégis megmarad,
Soha véget nem ér, a háború dúl,
De te hagyd, engedd el, lépj rajta túl.
S e fájdalom hiába kellemes, ne kínozd magad!