Az idő rendje

– Tudom, mi foglalkoztat igazán – jelentette ki. – De sajnos még várnod kell rá, hogy láthasd.
Xienor felsóhajtott, és a tekintetébe szomorúság költözött.
– És szerinted meddig? Csak mert nálam se kép, se hang, mikor ebben a megvilágításban próbálom nézni a jövőjüket.
Elrith megcsóválta a fejét.
– Megvan az oka, hogy miért nem láthatod azt, ami majd történni fog velük, ahogy ezzel magad is tisztában vagy. Viszont abban biztos vagyok, hogy Daniel, és Emily nem mostanság fognak összeismerkedni. Merthogy jelenleg annyira más az életútjuk, amennyire ez csak lehetséges.
Xienor kinyitotta a száját, ám az elemimágus felemelte a kezét, jelezve, hogy még nem fejezte be.
– Ha meg is látod őt, azt mindenképp tudatosítsd magadban, bármennyire is nehéz ezt szem előtt tartanod, hogy akkor még nem fogja tudni, ki is vagy valójában.
– Néha már azt hiszem, te vagy a mester, és én a tanítvány – dünnyögte Xienor.
Elrith elfordította a fejét, hogy leplezze zavarát.
– Ezt úgy mondod, mintha még mindig nem értenéd a helyzetet, amiben vagy.
– Mi lesz, ha Daniel, és Jessica? – kérdezte egy hosszú csendet követően.
– Erre ne is gondolj. Megértem az aggodalmad, mivel én is láttam, amit te.
Xienor elgondolkodva összeráncolta a homlokát.
– Akkor valamikor történnie kell valaminek, hogy vége legyen a kapcsolatuknak.
– Pontosan – helyeselt az elemimágus. – Úgy érzem, erre a mi is lesz kérdésre a nem is olyan távoli jövőben megkapjuk a választ. Megértem, hogy a türelmetlenséged okán beleavatkoznál az idő folyásába, ahogy ismerlek. Azonban jobb, ha nem teszed.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük