– Hát, rohadtul nem így akartam, hogy hatékony Materiussá képezzenek – morogta kis idő elteltével Aitana, és hanyatt feküdt, miután jól lakott.
– Én sem – értett vele egyet Elias, miközben a lebegő, üres tálcákat figyelte, amik elhagyták a szobát.
Aitana felemelte az egyik kezét, és hívogató mozdulatot tett a barátja felé.
– Nem lesz ebből baj? – kérdezte Elias, de azért a lány mellé feküdt.
– Nem hinném. De, ha mégis, hát magukra vessenek, hogy megengedték – utalt a két mágusra, és a fiúhoz bújt, egyik karjával szorosan magához ölelve a másik testét.
– Nem akarunk körülnézni? – javasolta izegve-mozogva Elias.
Aitana felkuncogott.
– Csak nem kényelmetlenül érzi magát valaki?
Elias felháborodást színlelt.
– Mármint én? Dehogy! – S hogy szavainak hitelt is adjon, barátnője fölé mászott.
– Ah, igen. Én is erre gondoltam. De ugye még nem szeretnél mini El-t, vagy esetleg Titi-t? – érdeklődött vigyorogva, és próbálta figyelmenkívül hagyni a tényt, ami felgyorsult lélegzetvételéhez volt kapcsolható.
– Egyelőre nem – válaszolta, közben már azon ügyeskedett, hogy megszabadítsa Aitanát a pizsamafelsőjétől.
– Lassíts egy picit – fogta meg a kezét. – Nem az, hogy félnék, vagy valami. Csak, ha már van ez a lehetőség, akkor éljünk vele rendesen.
Gyors csókkal adta Elias tudtára, hogy mire is gondol, és ezzel pontosan azt érte el, amit szeretett volna.
A fiú olyan mohón kapott barátnője ajkai után, mint a szomjas ember, ha vizet lát egy sivatagban.

***

– Na, most már én is azt mondom, érdemes lenne körülnéznünk – jelentette ki kicsivel több, mint fél óra múlva Aitana, miközben a szekrényben lévő női ruhákat nézegette.
– Jó ötlet. Amúgy miért érzem azt, hogy nem tudunk innen elmenni? – Dobta le magáról a törülközőt Elias, miután barátnője nyomában ő is kisétált a fürdőből.
– Valószínűleg azért, mert helyes a megérzésed – válaszolta elégedett arckifejezéssel Aitana, és az ágyához sétált, kezében egy gondosan összeválogatott ruhakölteménnyel.
Egyiküket sem zavarta igazán, hogy már este van. Frissek voltak, és kedvük támadt felfedező körútra indulni. Ennek a késztetésnek pedig azonnal eleget kellett tenni.
– Tudod, azon agyalok, hogy szerinted Danék tudták, hogy te és én …?
Elias bólintott, és ő is öltözni kezdett.
– Nem hülyék. Csak hát rossz, hogy azt hiszik, meghaltunk. De ha valóban a sors akarta így, akkor nyilván jó oka volt rá.