Nem is olyan rég végre megkaphattuk Fróna Zsófia fegyverforgató sorozatának harmadik részét, amely a Baljós szövetségek címet viseli.

Röviden: annyit tudnék rá mondani, hogy ez is, ahogy az előző két kötet, egyszerűen zseniális, azonban egy valami most kifejezetten zavart. Az információadagolás.
Előnyére váljék a Baljós szövetségeknek, hogy az előző két könyvhöz képest szerintem kifejezetten sok titokról rántja le a leplet. És épp ez az, amivel néha valamiért képtelen voltam tartani az iramot.
Jobban megismerhettünk például bizonyos, eddig már jelenlévő szereplőket (Citra, vagy a Setan testében lévő démon), de a velük kapcsolatos újdonságok olyannyira csak dőlnek, és dőlnek ránk, az olvasóra, hogy én, személy szerint, a sztori vége felé inkább azt gondoltam, hát Zsófi, ebből a sok ínyencségből jobb lett volna, ha az utolsó kötetre is hagysz néhányat.
Bár írói szemmel érthető a dolog, mivel úgy, hogy a harmadik kötetnek köszönhetően már majdnem mindent tudunk mindenkiről, a befejező részben csakis kizárólag a jelenlévő problémákra lehet koncentrálni.

Egyébként a cselekmény nagyjából ott veszi fel a fonalat, ahol a Démonok közt véget ért. Nem mondom, az elején kicsit furcsáltam, hogy Megaira szinte csak menekül, de hát az önfejűségnek, és a háborúnak néha ez az ára. 🙂

Azt nem tudtuk meg, hogy Brendonnal mi történt – mert, ha emlékeztek még, az előző kötetben ő angolosan távozott a képből, de biztosra veszem, hogy a negyedikben erre a kérdésre is megkapjuk a választ.

Mindenkinek ajánlom ezt is, aki az előző kettőt már olvasta, itt meg is veheti, most kedvezményesen.

Hiába a sok infó, akcióban egyáltalán nincs hiány. Néha úgy beleéltem magam egy-egy izgalmas jelenetbe, hogy akaratomon kívül, és a tartózkodási helyemtől függetlenül (gimnáziumi óra) felordítottam rémületemben, ha a szereplők krízishelyzetbe kerültek.

Nagy újdonság volt számomra, hogy végre nem csak Angliában vagyunk, hanem utazgatunk is kicsit például Franciaországba.
Az persze már más lapra tartozik, hogy Megaira és a fegyvere nem feltétlen kézen fogva sétálnak ki akár Párizsból, a szerelem városából egy csendes, nyári, romantikus alkonyon, hanem inkább menekülnek.

Zárásképp: a vége fantasztikus, és nagyon jól el lett találva. Hogy folytatást követel magának, azt csak az nem tudja figyelmenkívül hagyni, aki nem is vette a kezébe a Baljós szövetségeket.