Bár egy kicsit furcsának tartotta a kérdéseket, ami nem is csoda, merthogy még nekem is csak ez volt az első, hisz valahol el kell kezdeni.
De, ha olvastad Zsófi eddig megjelent két könyvét a Fegyverforgatóról, és esetleg kíváncsi vagy, például hogyan is ír, mi alapján választ nevet a karaktereinek, hol él és még sok más ínyencség, akkor ebből a bejegyzésből megtudhatod!

Tudnál egy kicsit mesélni magadról?

Hol születtél?
Budapesten születtem.

Milyen volt a gyerekkorod?
Azt hiszem elég átlagos gyerekkorom volt. Játszottam, rosszalkodtam, mint mindenki. Tízéves koromig Százhalombattán laktunk, onnan Sülysápra költöztünk, aztán Tápiógyörgyére. Emiatt a sok költözködés miatt kicsit hontalannak érzem magam. Egyedül édesapám otthona jelent nekem gyökereket. Ő Mezőcsáton nőtt fel, a házat, ahol jelenleg is él a szüleivel építették fel, szóval az a hely tényleg kizárólag a családomé. Talán emiatt, borzasztóan ragaszkodom hozzá. Picit szentimentális vagyok a csáti házat tekintve.

Van férjed? Ha igen, ő hogyan viszonyul ahhoz, hogy írsz? Szokott motiválni téged, esetleg ötleteket adni, stb.?
Van párom, igen. Már nyolc éve vagyunk együtt tényleg jóban-rosszban. Ő nem egy könyvmoly, de teljesmértékben támogat engem az írásban. Mindig bíztat, és akkor se piszkál, ha túlságosan belemerülök az írásba. Hálás vagyok, hogy ilyen. Ötleteket nem szokott adni, ő nálam sokkal földhözragadtabb, de nincs is rá szükségem, hogy ötleteljen. Bőven elég, hogy támogat és bíztat.

Hol élsz, és miért ott?
Jelenleg Northamptonban élek, Angliában. Munka hozott ide.

Szereted azt a helyet, ahol élsz? Miért, és ha van, ami nem tetszik benne, akkor miért nem?
Hogy szeretem-e? Hát ezen még sosem gondolkoztam. Lehet egy helyet szeretni? Jól érzem itt magam, de hogy ez szeretet lenne-e azt nem tudom. A külvárosi része jobban tetszik, mert több a zöld terület, és nem olyan nyüzsgő. Én a belvárosban lakom, de szerencsére egész jó környéken. Tíz perc sétára van a kedvenc parkom, amiről a könyvemben szereplő parkot is mintáztam.

Ha van kedvenc filmed, akkor mi/mik azok?
Nincs kedvenc filmem, de több is tetszik. Mondjuk én inkább mese párti vagyok, azokat bármikor úgy tudom nézni, mint egy kisgyerek 😀

Ha – és szerintem ez biztosan van, kedvenc könyved, akkor mi/mik azok?
Most meg fogsz lepődni, de kedvenc könyvem sincs. Nagyon szeretem Rejtő Jenő könyveit, már megszámlálhatatlanul sokszor újra olvastam a Parancsolsz egy kézigránátot? című könyvet, de nagyon szeretem az Éhezők viadala sorozatot is. És ezeken felül van még egy csomó könyv, amit szeretek, mégsem mondanám egyikre sem, hogy a kedvencem. És akkor mos sokan, akik a Moly.hu oldalon is követnek, felhördülnek, hogy „de hisz megjelöltél pár könyvet kedvencnek” és igazuk is van. Tényleg megjelöltem, mégis azt mondom, hogy nincs kedvencem. Tudom, fura vagyok 😀

Sokat olvastál már kicsiként is, vagy inkább tinédzserként, esetleg felnőttként kezdtek el érdekelni a könyvek/versek?
Anyukám nagyon sokat olvasott nekem, amikor óvodás voltam. Ő szerettette meg velem az olvasást, aztán iskolában a kötelezők elvették tőle a kedvem. Sehogy sem tudtam megemészteni, hogy le akarnak nyomni a torkomon valamit, ami nem biztos, hogy érdekel. Így utáltam meg Gulliver utazásait. Emlékszem egy egész nyár is kevés volt, hogy elolvassam, mert egyáltalán nem érdekelt, nem tetszett, de tudtam, hogy muszáj elolvasni, amitől csak még nehezebben ment a dolog. Aztán gimis koromban már inkább olyan könyveket vettem a kezembe, amik érdekeltek, így visszatért az olvasás szeretete is.

Könyv és írás

Már megjelent két könyved is, egy sorozat.

Mi adta a Fegyverforgató egyedi ötletét?
Szerintem nem olyan egyedi az ötlet. Szokták mondani, hogy nincs történet, amit ne írt volna már meg valaki. Ez ebben az esetben is igaz. A fegyverforgató ötletét többek között pár anime adta, mert nagyon szeretem őket, és a tény, hogy mi emberek nagyon szeretjük megszemélyesíteni a tárgyainkat. Nevet adunk nekik, becézgetjük őket, és lecsesszük, ha nem működnek rendesen. Aztán ez valahogy hozta magával, hogy akkor legyenek olyan tárgyak, amik tényleg élnek.

Voltak kétségeid azt illetően, mikor kezdő, még jóformán név nélküli íróként belevágtál egy sorozatba, vagy tudtad, hogy olyan az ötleted, hogy ennek muszáj több kötetesnek lennie, mert jelképesen zabálni fogják az olvasók?
Még mindig névtelen vagyok 😀 és mindig is voltak kétségeim, azóta is vannak. Mást se teszek, csak kételkedem. Nagyon szeretem a világot, amit alkottam, szeretek írni, de szerintem minden olyan író, akinek fontos az írás és fejlődni akar, azok kételkednek.

Van, és ha igen, akkor mi a mondanivalója a Fegyverforgató sorozatnak, mit tanulhat belőle az olvasó?
Főleg szórakoztatásra írtam, nincsenek vele magasztos, tanító jellegű céljaim. Ennek ellenére azért szerintem van üzenete. Például, hogy nem szép dolog előítéletesnek lenni, mindenkit olyannak kell elfogadni, amilyen, mert attól, hogy esetleg más, még nem biztos, hogy rosszabb vagy jobb, mint a többiek. Plusz ezen felül szeretem beleírni bizonyos dolgokról a saját véleményemet. Ezeket többnyire a karaktereim szájába adom. Persze nincsenek benne komoly filozofálások, szóval, aki akarja, észreveszi ezeket, aki nem akarja, az nem.

Írtál már korábban olyan apró szösszeneteket, amiket az asztalfióknak készítettél, és valamikor tervezed kiadni, vagy a Fegyverforgató az első műved, ami ugye meg is jelent?
Persze, hogy írtam. Tele van a gépem félkész regényekkel, amiket majd szeretnék befejezni, és olyan írásaim is vannak, amiket nem akarok megmutatni a nagypublikumnak, de gyakorlásnak jók voltak.

Ha megírod A fegyverforgató mind a négy kötetét, tervezel más sztorit írni, teszem azt más műfajban kipróbálni magad, mint az Urban Fantasy?
Más műfajban nem szeretném kipróbálni magam. A fantasyban megtaláltam magamat, így nem vonz, hogy váltsak, vagy más felé kacsintgassak. Természetesen nem csak A fegyverforgatót szeretném megírni. Rengeteg más regényötletem is van, amiknek nincs semmi köze ehhez a világhoz. Mióta komolyabban foglalkozom az írással, azóta nagyon beindult a fantáziám, és rengeteg ötletem van, csak győzzem megírni őket.

Van írói példaképed? Ha igen, ki/kik ők?
Őszinte leszek, nincs példaképem. Sosem voltam az a típus, akinek példaképei vannak. Gyerekkoromban sem rajongtam úgymond senkiért sem. Ez kimaradt az életemből.

Hogyan szeretsz írni? Úgy, hogy csend van körülötted, vagy bárhol, és bármikor képes vagy alkotni?
Otthon szoktam írni, tehát nem az a típus vagyok, aki beül egy kávézóba. Volt, hogy jegyzeteltem a munkahelyemen, de az nem sűrűn fordul elő. Az már mindegy, hogy csend van vagy nincs. Van, hogy a csendre vágyom, van, hogy arra, hogy szóljon a zene. TV mellett nehezebben írok, de még úgy is megy, ha nagyon elkap az ihlet.

Mennyi időt fordítasz az írásra, és mikor szoktál írni?
Négy napot dolgozok és négy napot itthon vagyok, ilyen a beosztásom, így a négy napban, amikor itthon vagyok, akkor igyekszem annyit írni, amennyit csak lehet.

Szoktál kitűzni célokat magad elé, hogy pl. egy nap alatt meg kell írnod öt oldalt, különben addig nem nyugszol?
Nem, ilyen célokat nem tüzök ki. Inkább olyan elképzeléseim vannak, hogy például nyárig vagy télig befejezek valamit.

Szoktál vázlatot készíteni? Ha igen, hogyan, mi alapján?
Igen, szerintem a vázlatkészítés fontos, a jó történet alapja. Főleg, ha esetleg sorozatot ír az ember. Hamar el lehet veszíteni a fonalat, és ha nincs vázlat, akkor csak még jobban belezavarodik az ember. Többször volt már, hogy megnéztem a vázlataimat, hogy akkor ezt most, hogyan is gondoltam el, mert picit belezavarodtam a saját dolgaimba.
Többnyire alapvető dolgokat írok csak le. Például a világom alapjait, törvények, társadalmi felépítés, kinek mi a szerepe és miért. Ezeken felül a karaktereimről szoktam apróságokat lejegyzetelni, plusz magát a történetet is megírom pontokban, hogy mik azok a főbb dolgok, amiknek meg kell történnie. Az, hogy ezekhez hogyan jut el a szereplőm, már inkább írás közben derül ki. Viszont a vázlataimat az írás során is szoktam bővíteni, mert van, hogy akkor jutnak eszembe nagyon jó dolgok, amiket később még használni szeretnék. Szóval a világom folyamatosan bővül, fejlődik, de arra ügyelek, hogy a korábban megírt dolgokban ne keletkezzen emiatt ellentmondás. Szóval bármi új is jut eszembe, az idomul a már meglévő dolgokhoz.

Ha megszáll az ihlet, úgy érzed, azonnal le kell írnod, vagy inkább fejben szövögeted a sztoridat, ha esetleg úgy van, hogy még nem tartasz annál a résznél, mikor írod, és azt meg is jegyzed?
Nem szoktam azonnal leírni, ami eszembe jut. Sokáig csak a fejemben pörgetem az eseményeket, mintha egy filmet néznék. Mindig úgy vagyok vele, hogy úgy is emlékezni fogok rá, aztán persze nem emlékszem pontosan, amikor ott vagyok, hogy le kéne írni, de ez nem is baj. Amikor írok, akkor már csak a lényeg marad meg, a többi megváltozik és többnyire, mindig sokkal jobb lesz, mint amit eredetileg kitaláltam. Szóval mondhatjuk azt is, hogy hagyom érni a dolgokat.

Mi alapján választasz nevet a szereplőidnek?
A főbb szereplőimnek szeretek beszédes nevet választani, hogy legyen a történethez kapcsolódó mögöttes jelentése. Például Megaira nevét a görög mitológiából vettem, ő volt az Erinnüszök egyike, akik a bosszúállás istenei voltak. Sokaknak a latin nevük talán ismerősebb, ők voltak a Fúriák. Főleg az apagyilkosságért álltak bosszút, és akik már olvasták a második kötetet, azok sejthetik is, hogy miért választottam ezt a nevet. De például Setan Kober nevét nem én választottam, ez adott volt. Az indonéz legendából úgy ahogy volt átemeltem. A többiek közül vannak olyanok, akiknek kollégáimtól kölcsönöztem a nevét. Ilyen Tony, akinek a vezetéknevét az angol főnökömtől vettem, vagy Szvetlana és Lukasz, akiknek a nevét egy orosz és egy lengyel kollégámtól kölcsönöztem.

Egy, a könyveddel kapcsolatos önismereti kérdés: tulajdonképp miért írod a Fegyverforgató sorozatot?
Anno, az eredeti változatát gyászból írtam, azóta viszont rájöttem, hogy írás nélkül nem birok létezni. Azért írom, mert nagyon szeretem ezt a világot, és mert nagyon szeretek írni. Az pedig csak hab a tortán, ha az olvasók is legalább annyira megszeretik, mint én.

Melyik részét szereted az írásnak?
Az összeset 😀 Még a szivatós részét is. Szeretek nyomozgatni, szeretek vázlatot írni, szeretem elkezdeni a történetem, szeretem lezárni a történetem. Mindent szeretek benne.

Mit tartasz kihívásnak az írásban?
Talán azt, hogy ne vesszek el az információk közt, jól tudjak adagolni mindent, a megfelelő időben. De igazából, ha azt vesszük, kihívás az egész írás úgy ahogy van. Persze pozitív értelemben. Ha nem lenne benne kihívás, az nem is lenne akkora buli 😀

Ha írói válságba kerülsz, mit teszel ellene? Hogyan inspirálódsz, mit csinálsz, hogy ne add fel, és töröld ki a regényed?
Soha egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy kitöröljem az írásaimat, még ha rosszul sikerültek akkor sem. Ha komoly változtatásokat igényeltek vagy már-már teljes átírást, akkor újrakezdtem, de a régihez nem nyúltam hozzá. A fegyverforgató eredeti változata is ott pihen a gépemen.
Hogy mit teszek írói válság esetén? Többnyire egyszerűen csak megvárom, hogy elmúljon 😀
De komolyan, nem viccelek. Semmi nem tart örökké, így a válság sem. Ilyenkor álltalában nem foglalkozom az írással, inkább olvasok vagy rajzolgatok, kikapcsolódom. Aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy elmúlt a válság és megint van ihletem meg kedvem írni.
Inspirálni sok minden tud. Zene, filmek, animék, könyvek. Gyakorlatilag bármi. Sokan mondják, hogy az álmaik ihletik őket, és sok történetet egy álomból dolgoztak ki. Na, ez nálam nincs. Évek óta nem álmodom, így nincs miből kiindulni, de nem bánom különösebben, mert amikor még álmodtam, akkor is zavarosak voltak. Béna regények lettek volna XD

Hogy motiválod magad az írásra?
Sehogy. Az írás a részemmé vált, nem kell külön motiválnom magam, hogy írjak. Minden alkalommal alig várom, hogy végre írhassak.

Mi volt a legjobb tanács, amit íróként kaptál?
Ne mond, hanem mutasd! Ez nagy igazság. Érezni is a különbséget a kettő közt. Ha egy történetet elmondasz, akkor lehet, hogy tetszeni fog az olvasónak, mégis valamiféle érthetetlen okból kifolyólag távolinak fogja érezni. Azonban, ha megmutatod, akkor olyan érzése lesz, mintha ő maga is ott lenne, és átéli az egészet.

Vannak, és ha igen, akkor milyen írói céljaid?
Vannak, persze. Kinek ne lennének? De igyekszem reális célokat állítani magam elé, és csak apránként haladni. Jelenleg például az a célom, hogy befejezzem A fegyverforgató sorozatot. Aztán tervben van előzmény történet írása is, sőt a következő generációról is szeretnék írni. Szeretném, ha idővel angol nyelven is elérhetőek lennének az írásaim, de ez egyelőre a távoli jövő célja.
És persze több más célom is van, de azokat fedje jótékony homály 

Ha választhatnál, hogy melyik íróval ülnél le egyet kávézni, vagy enni valami finomat pl. egy étteremben, ki lenne az?
Ehhez azt hiszem az kéne, hogy legyen egy példaképem, ami nincs. Viszont a kávét szeretem, szóval, ha hagyja, hogy nyugodtan megigyam, akkor felőlem bárki ott ülhet 😀

Mennyire tartod fontosnak az olvasókkal való kapcsolattartást?
Nagyon fontosnak tartom. A mai világban könnyen megoldható, hogy a különféle felületeken jelen legyen az ember, és szerintem az olvasók is kíváncsiak az írókra. Jólesik nekik látni, hogy mi is csak emberek vagyunk, sőt, ha akarnak beszélgethetnek is velünk. Bár a magánéletemet tekintve nem vagyok olyan kitárulkozó típus, nem csak az olvasóimnak, de a családomnak vagy közvetlen barátaimnak se, de ennek ellenére elég barátságos, közvetlen embernek tartom magam. Szeretek nevetni és nevettetni, imádom a humort, sőt önmagamat is szeretem kifigurázni. Ez szerintem könnyen teremt egy kellemes légkört, és úgy veszem észre, hogy az olvasók szeretnek is velem beszélgetni, ha úgy van, aminek nagyon örülök.

Egész sokan írnak regényt. Milyen tanácsot, esetleg tanácsokat adnál nekik?
Azt tudnám tanácsolni, hogy ha tényleg komolyan gondolják, akkor ne adják fel. Az írói lét nem olyan egyszerű, mint amilyennek kívülről tűnik, de csodálatos dolog. Az akadályokat megugrani kell, nem megtorpanni előttük.

Mennyire tartod magad jó írónak?
Semennyire XD Én mást sem látok az írásaimban csak a hibákat, és folyamatosan arra törekszem, hogy jobb és jobb legyek. Talán pont emiatt, mindig őszintén rácsodálkozom, ha komoly dicséretet kapok. Nagyon jólesik, hogy az emberek szeretik, amit csinálok, de ettől függetlenül igyekszem józan maradni, és két lábbal állni a talajon. Bőven van még hova fejlődnöm, és ezt igyekszem is mindig szem előtt tartani.

Ha van valami, amiben úgy érzed, fejlődnöd kellene, mi az, vagy mik azok az írás terén?
A gyengém a leírások és az érzelmek ábrázolása. Hajlamos vagyok elsiklani ezek fölött. A környezetet tekintve túl sok mindent hagyok az olvasó fantáziájára, ami sokszor azt eredményezi, hogy egyszerűen nem tudja hova elképzelni az eseményeket. Erre igyekszem tudatosan figyelni, hogy javítsam, de szerencsére Nádasi Krisz is felhívja rá a figyelmem szerkesztéskor. Továbbá már több visszajelzést kaptam, hogy nem igazán tudják, mit éreznek a karaktereim. Ennek igen egyszerű oka van. Én magam sem szoktam kimutatni az érzéseim. Nem hiába van a mondás, hogy mindenki magából indul ki, hát én is. Szóval ez is egy olyan pontja az írásnak, amire jobban figyelnem kell, de dolgozom az ügyön.

Mennyire képezi az életed részét az írás?
Ezzel kelek, ezzel fekszem. Bele itta magát a sejtjeimbe. Nem tudnám elképzelni az életem úgy, hogy ne írnék.

Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, és a jövőre való tekintettel pedig sok sikert, csak így tovább!