A mágus felsóhajtott. Behunyta a szemeit, és koncentrált.
Érezte az öregember elméjét, a belőle áradó nyugodtságot, a rendíthetetlen erőt.
Elhitette vele, hogyha akarja, oda tud sétálni hozzá.
A következő másodpercben az előtte álló maszkos férfit, aki lebecsmérelte a felkínált pénzösszeget, úgy arcon vágta, hogy az felborította a másikat.
Előre ugrott, és már ott is állt Elrith mellett.
Mögé sétált, és a továbbiakban onnan figyelte az eseményeket.
Elrith előrébb lépdelt.
– Ahogy látjátok, ez az általatok vénembernek hitt férfi kettőtöket alaposan helyben hagyott.
Szóval, ha nem adjátok meg neki, amit kér, úgy sejtem, a másik három társatokkal is lesz ereje ugyanezt tenni, ha nem kellemetlenebbet.
A két rosszfiú, akiket a meglepett idős férfi kiütött, most ordítva felpattant, és dühösen, mintha Elrith bántotta volna őket, rávetették magukat.

Az elemimágus hátrébb lépett, hogy legyen némi mozgástere. Előrenyújtotta a tenyerét, mire kék villámok tucatjai robbantak ki belőle, hogy valamennyi a maszkosokat elevenen szétégesse.
– Mi… mi… Mit csinált velük? – szörnyülködött az idős ember, amint szóhoz jutott.
Elrith végig tekintett az elszenesedett testeken, amik most mind élettelenül hevertek a padlón.
– Tettem róla, hogy odaadják Önnek a házat – felelte tisztelettudóan, akár, ha egy tanárnak válaszolna feleléskor.
– De attól tartok, lesz még egy kis dolgunk.
Hátra fordult, pontosan akkor, mikor a bejárati ajtót egy acélbetétes bakancsot viselő láb berúgta.
Mielőtt a mágus megmozdulhatott volna, egy kard pengélye szelte ketté a levegőt.
Az újdonsült háztulajdonos felemelte a kezét, mire a fegyver olyan könnyedén vágta át a bőrt, aztán az izmokat, végül a csontot, mintha csak vajat szándékozott volna felszeletelni a dühös gyilkológép.
Az idős férfi fájdalmasan felüvöltött, és fájós végtagját markolászva a földre rogyott.
Elrith begörbítette az ujjait, és előre lökte a karját, akár, ha a fegyver után nyúlna.

A vértől csöpögő kard kitépte magát a maszkos kezéből, és megfordult a levegőben úgy, hogy a markolata kényelmesen az elemimágus tenyerébe csusszanhasson.
A döbbent rosszfiú felugrott, hogy gyomorba rúgja Elrithet, mire amaz megfordította a pengét, hogy az éle legyen felfelé.
Ha a maszkos túlélte volna a csatát, szembesülhetett volna a ténnyel, hogy az altestétől egészen a fejéig kettévágták a saját kardjával.