Daniel Edward Blake

Rózsaszín köd

Helyes mondat, én mégis helytelennek érzem,
Ám helyességét igazolni látszik, hogy irántad szerelembe estem.

Hallottam holt ígéreteket, miket másoknak tettél,
Ahogy te, úgy én, kegyetlenül félreléptél.

Magad is láthatod, jelen vagyok, létezem,
Ne suhanj, tova tűnő álom, ragadj el, végzetem!

Pillantásod, mely tiszta, akár a napfény sütötte tó vize, rabul ejt,
Szédítő mélységbe húzza lelkem, s szívem nem felejt.