Daniel Edward Blake

Mikulás

Eljött ez a nap is, december hatodika,
Az év utolsó hónapjának egy jó pillanata.
Mikulás jön, s ha jó voltál, ajándékot hoz,
De egyeseknek, rossz gyereknek,
Virgács jár, úgy bizony.

Este cipőt, csizmát kirakd az ablakba,
S meglásd, reggelre várni fog téged egy nagy csoda!
Virgács, vagy ajándék?
Meghatározó kérdés azonban a szándék.

Egyszer régen történt,
Kicsi voltam, és tudatlan,
Mikulást én az éjszakában meglátni akartam.

Mindig hozta a csomagot fényes éjszakákon,
S azt hittem én buta,
Hogy a jótevőt ki adja boldogságom,
Látom valaha.
Csizmám kikészítve vártam a pillanatra,
Mikor észreveszem,
Hogy ajándékom mikor hullik oda.

De sajnos tudta ezt a jó öreg télapó,
Hogy kilesni akarom,
S bűbájport szórt reám,
Lecsukta szempillám,
Így az ég szülöttjét szárnyán nem láthattam, ajj, nemár!

Talán órák telhettek el, mikor felébredtem,
Teliholdnak fénye szemembe tűnt,
Ágyikómból fel nem kelve gondolkodtam nagyon,
S arra jutottam, hogy-e titkot jó nem tudni.

Megvártam a reggelt,
Megnéztem csomagom, s látom még pluszba,
Hogy egy képeslap ragyog,
Hú, de durva!

Rajta üzenet, melyet elmondok nektek,
Figyeljétek, és jól jegyezzétek meg!

E titkot, melyet rég óta őrzök,
Senki nem tudhatja meg,
Álmot küldök mindazokra,
Ki utána jár.

Vésse eszébe légyen az kisfiú, vagy kislány,
Hogy rosszul jár az, aki a télapót kilesni próbálja,
Mivel-e különleges ély varázsa akkor elszáll.